„Felnőttkorom felejthetetlen filmélménye a „Tűzszekerek”. A történet nagyszerű, fantasztikusak a karakterek, nem is beszélve a rendezés, az operatőr tökéletes teljesítményéről és Vangelis csodálatos zenéjéről.

A sport iránt különféle okokból elkötelezett emberek küzdelmei, törekvései lenyűgöző látványt nyújtanak, de a látványon túl, valami nagyszerű harmónia ragadja magával a nézőt. Valamennyi főszereplő (számosan vannak) példakép. A könnyed úriember, az igyekvő zsidó, a hivatását gyakorló pap, a szorgalmas csapatember hazája képviseletében készül az Olimpiára. Az egymást kölcsönösen tisztelő sportolók mind valódi békehírnökök.

Idén is Olimpiai évet éltünk. Ugye még emlékeznek rá, miként szurkoltunk a mi hőseinknek, akik fáradtságos felkészülés után, kvalifikációs versenyeken szerezték meg a jogot az Olimpián való részvételre? És akkor még csak lehetőséget szereztek, hogy bizonyítsák, valóban ők a legalkalmasabb magyar sportolók a világ nagy sportversenyein.

Mikent is sikerül ilyen eredményesen szerepelniük?

A hit, a család a meghatározó háttér a legmagasabb szintű teljesítmények eléréséhez. Az édesanya, aki hajnalban ébreszti gyermekét es indítja edzésre az úszót, tornászt, atlétát.

A szülők, akik ösztönzik a néha fáradt, esetleg nem töretlenül fejlődő fiatalt a kitartó edzésekre.

Hányszor látjuk, hogy a sportoló a versenyen Istent kéri, segítse küzdelmeiben es hálásan köszöni, amikor elérte nagy vágyát.

Buzdítják a sportolót barátok, ismerősök, ami mind-mind lélekben erősíti őket.

Micsoda felemelő érzés, amikor ismeretlen emberek küldik elismerő soraikat, jókívánságaikat a versenyzőknek, vagy amikor felállhatnak a dobogóra és egy országgal együtt énekelhetik sírva-boldogan himnuszunkat.

Mi is hát a sport? A lélek-erő-test harmóniája. Az összefogás mintája.

Mit is veszítenek azok, akik kényelemből meg sem próbálják megélni azt a csodálatos érzést, mikor akaraterőnket latba vetve teljesítjük mindennapi penzumunkat?

Ki fut, gyalogol, úszik, a konditermekben acélozza izmait, kerékpározik, evez-kajakozik, kirándul, vív, birkózik, együtt társaival a labdát bűvöli- /focizik, vizi labdázik, kosarazik, kézi labdázik, röplabdázik, teniszezik/, tornázik, és még ki tudja, milyen sportot űz. A lényeg, hogy csinálja! Nap, mint nap legyőzve önmagunkat, megküzdve saját gyengeségeinkkel, aminek a végén valami egészen csodálatos érzés a jutalom.

Hogy mi is? Megfogalmazhatatlan. Könnyű vagy, mint a pillangó, erős és harcos, mint az oroszlán, gyors, mint a jaguár, ügyes, mint  a majom és nem utolsó sorban telve energiával.

Aki reggel szereti mozgással kezdeni a napot tudja, milyen jó érzés, amikor lélekben megerősödve, kellemesen elfáradva, ill. felfrissülve, telve tett-erővel megkezdi napi munkáját.

Ha lehetne, receptre felírnám; varázsolja el magát a Tűzszekerek című filmmel!

Bizton vágyat fog érezni arra, hogy mozogjon, ahogy azt tették a film hatására oly sokan.

Az idei Olimpia mottója az „inspire a generation” (ösztönözz egy nemzedéket) volt.

A nagyszerű sportolók, példaképek hatása a fiatalokra minden Olimpia után nyomon követhető. Reméljük most sem történik ez másként.

Végezetül szabad fordításban hadd álljon itt a film egyik főszereplőjének megállapítása:

„az Úr tehetséget adott nekem a futásra. Az én feladatom, hogy fussak, az Úr, és mindenki örömére!”

(I believe God made me for a purpose, but he also made me fast. And when I run I feel His pleasure.) 

Woth Klára, nemzedékek testnevelője, többszörös magyar atlétikai bajnok.

2012-ben Londonban az olimpiai játékokon felkészítőként vett részt.