|
Mindenekelőtt különbséget kell tenni felületes és mélyvénás trombózisról.
A néphit a lábszárakon futó visszerek begyulladását is trombózisnak szokta nevezni, azonban ez „csak” egy felületes visszérgyulladás, amit persze nem szabad elbagatellizálni.
Gyakorta kisebb sérülések, ütődések nyomán begyulladhat a visszér, vagy környezete, de a szervezetben lévő baktériumok hatására is keletkezhet ilyen kellemetlen elváltozás. Nemcsak bőrpírral jár, hanem elég gyakran jelentős fájdalomról is beszámolnak a betegek.
Mi a teendő?
Mindenesetre orvoshoz kell fordulni, mert a kisebb, banális kiterjedésű elváltozás gyakorta terjedhet, s a vénaszakasz teljes hosszát érintheti, s a mélyvénába való beömlését elérve, komolyabb kimenetelű mélyvénás trombózishoz vezethet.
S máris itt vagyunk a következő fontos fogalomnál.
Ez a kórforma nem külső bőrpírral, lokális fájdalommal jellemezhető, hanem jelentős végtagduzzanattal, feszülő érzéssel. Vérrög zárja el a mélyvéna űrterét, lumenét. Ekkor nem elegendő a helyi kezelés, mint a visszérgyulladásnál. Nem elegendő a gyulladáscsökkentő kenőcsök, borogatások alkalmazása, hanem minél előbb Doppler vizsgálat szükséges, amely igazolja, hogy a mélyvéna átjárható, avgy nem. Véralvadásgátló kezelés, erőteljes pólyázás szükséges, ugyanis a végtag komoly méretekben megduzzadhat.
Azért kell ezt a formát még komolyabban venni, mert ezekből a trombusokból elszabadulhat vérrög, amely kisebb-nagyobb tüdőembóliát okozhat.
Utóbbinak mellkasi fájdalom, verejtékezés lehetnek az első , és legszembetűnőbb jelei.
Komoly kórházi kezelést, kardiológiai osztályos, avagy intenziv osztályos kezelést, vérhígító gyógyszerre történő beállítást igényel.
Vannak fenti elváltozásokra hajlamosító betegségek, állapotok, amelyek előfordulása esetén gondolni kell az esetleges következményes trombózisra, tüdőembólia veszélyre. A legtöbb daganatos elváltozás esetén a szerevezet véralvadási rendszere is érintett lehet, ezért gyakran még daganatok eltávolítása után is több hétig javallt az otthon beadott véralvadásgátló injekció.
Általában elmondható, hogy a műtéti beavatkozások kapcsán gondolni kell a trombózis megelőzésére, ugyanis a kisebb-nagyobb műtétek idejére a beteg mozgásában korlátozva van, azok a mechanizmusok, amelyek a trombózis kialakulásában szerepet játszanak ( tartós fekvés, kiterjedt műtéti beavatkozás, lelassult keringés, egyéb belszervi megbetegedések, stb.), mind mind ilyenkor együttesen is előfordulhatnak.
Az egyes műtétek előtt, alatt, és után előre összeállított protokollok is segíthetik a trombózis megelőzését, prevencióját.
Összességben elmondható, hogy a korán megkezdett mobilizálás, mozgatás, torna, mind mind a trombózis ellen dolgozik.
Vannak foglalkozások, amelyek hajlamosíthatnak trombózis keletkezésére, vagy gyakoribb előfordulására. A tartós ülőmunka, az irodában, számítógéphez láncoltan végzett napi tevékenység, az álló, egy helyben végzett tevékenység mind mind a trombózis malmára hajtja a vizet. Aki megteheti, a napi tevékenysége közben is gyakorta kisebb sétákat tegyen, így akár néhány percre is megmozgathatja végtagjait. Utóbbira egyre inkább odafigyelnek munkahelyi testnevelés címszó alatt, s egy-egy rövidebb munkamegszakítás kapcsán, friss szellőztetéssel kombinálva, megmozgatják dolgozóikat. Így az utána végzett munka is hatékonyabb, és eredményesebb lehet.
Mindezek mellett természetesen előfordulhatnak bizonyos öröklődő betegségek is, amelyek trombózis hajlamot örökítenek családokon belül. Ilyen esetekben részletes családfa kutatást végeznek, bevonva a gyermekeket, szülőket, s a megfelelő véralvadásgátló kezelést írják elő.Fontos, hogy mind a kezelőorvos, mind a páciens vegye komolyan a rendszeres laborellenőrzések szükségességét. A betegnek, aki természetesen normál életet él, tisztában kell lennie véralvadási státuszával, a véralvadásgátló kezelésről tájékozódnia kell, mert bizonyos gyógyszerek, élelmiszerek gyakorta megváltoztathatják ezen gyógyszerek hatását.
Láthatjuk tehát, hogy a kis, aprócska visszérgyulladástól a mélyvénás trombózison keresztül milyen út vezethet a kisebb, vagy kiterjedtebb tüdőembóliáig.
Nem szabad elhanyagolni, elbagatellizálni egyetlen jelet sem,inkább a szakorvosi vizsgálat mondja ki, hogy nincs komolyabb problémáról szó...
Dr.Nagy Imre
Sebész, érsebész főorvos |
|