Áhítat: Mike Sámuel

Egy jól ismert zsoltárral szeretnélek köszönteni Benneteket és ennek alapján fogunk imádkozni most. A 133. Zsoltár azt mondja:

„Ó mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek. Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld áldást az Úr és életet mindenkor.”

Azon gondolkodtam, miben különbözik ez a mai konferencia a többi konferenciától. Bizonyára nagyon sok szakmai konferencián kell részt vegyetek és az első az, ami az eszembe ötlött az, hogy testvérek vagyunk. Ez óriási ajándék, hogy nem kollégákként ülünk csak itt egymás mellett, hanem testvérként. Most egy merész dolgot kérek tőletek, hogy álljatok fel, és keressetek meg valakit a teremben, akivel még soha nem találkoztatok. És imádkozzatok azért az emberért. Köszönjétek meg az Istennek, hogy köszönöm Uram, hogy testvérem lehet ő., azért mert a véreden vásároltál meg. Ennél nagyobb ajándék nincs, hogy Jézus vére által mi testvérek lehetünk így is. Ez egy plusz, amiben részesek lehetünk. Így bontsunk most formát egy kicsit és imádkozzunk egymásért, majd ezt az igét, ezt a zsoltárt el fogjuk énekelni, miután imádkoztunk. Tessék felállni és odamenni valakihez, akit még nem ismersz.

Jó látni, hogy beszélgettek, kérlek titeket, hogy az imára is szánjatok időt, azután énekelünk.

Ének:

„Mily szép és milyen gyönyörű a szenteknek egysége. Felfrissít, mint lágy harmatcsepp, mint fejről csorduló friss kenet. 

Folyam, mely mindent elsodor, mikor köztünk van Jézus, kiosztja Atya és Fiú az örök élet gazdag áldást.

Oly jó, oly jó, hogyha szent egységben béke árad szét,

Oly jó, oly jó, a szeretetben élő közösség."

Mike Sámuel: Egy másik dolog, amiben különbözik ez a nap a szakmai konferenciáktól, az az hogy hisszük azt, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, a Fájdalmak Férfia és a betegség ismerője. Ézsaiás 53-ban azt olvassuk, hogy „Megvetett volt és emberektől elhagyatott, Fájdalmak Férfia és a betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.”

Olyan jó azt tudni, hogy nemcsak a betegágy két oldalán állunk, hanem annak az ágynak van egy felső oldala is és ott van az Úr Jézus. És amikor tanácstalan vagy és nem tudod, mit kell tegyél, mert vannak ilyen helyzetek, nemcsak a pásztorok életében, hanem az orvosok életében is, akkor ott van az, akit úgy hívnak, hogy betegség ismerője, a fájdalmak férfia. Adjunk ezért hálát, imádjuk az Úr Jézust. Adjunk azért hálát, hogy megismerte a betegségeinket. És nem úgy ismeri, mint mi sokszor csak könyvekből, hanem áltélte ezt, ilyen módon ismerője a mi betegségeinknek. Imádjuk őt ezért, most a melletted levővel imádkozz és imádjuk őt, mint Fájdalmak Férfiát és a betegség ismerőjét. Majd ennek kapcsán énekelünk egy éneket.

Ének

Csak Krisztusban, kaptam reményt
Új örömet, új életcélt.
Őrá mindég, számíthatok,
Bármilyen nagy próbát kapok.
Szerelme lángja, égig ér,
Békéje mélyebb, tengernél.
Hű pártfogóm, Ő mindenem,
Nagy szeretettel véd engem.

A Krisztusban, ki gyermek lett,
Isten a földön meg jelent.
Úgy jött ide, mint ajándék,
Menteni jött, de Őt verték.
Míg értünk halt a kereszten,
Kiengesztelte az Istent.
A bűnöm mind, Ő rajta volt,
Így nekem életet adott.

Míg teste sírban nyugodott,
Gondolták a Fény halott.
De harmadnap, feljött a Nap,
Krisztus a sírból feltámadt.
Most már Övé, a győzelem,
Megszabadult, az életem.
Én az övé, Ő az enyém,
Áldozatának érdemén.

Nincs több bűnvád, rémes halál,
Krisztus bennem él most már.
És bölcsőmtől, a síromig,
Ővele eldőlt sorsom is.
Sem nem pokol, sem emberek,
Kezéből már, ki nem vehet.
Míg visszatér, vagy menybe hív,
Nagy diadalban részesít.”

Áhítat folytatás:

Mike Sámuel:

Foglaljunk helyet. Így folytatódik ez az ige, amit elkezdtünk olvasni, hogy ő nemcsak a fájdalmak férfia és a betegség ismerője, hanem a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta, mi pedig azt gondoltuk, hogy…. az ő sebei árán gyógyultunk meg.”

Nem tudom, hogy lehet különbséget tenni, kórházban a különbféle osztályok között, nekem a legnyomasztóbb a pszichiátria, amikor oda kell bemenni látogatni. Egyszer bementem és olyan tehetetlennek éreztem magam. Hogy úgy éreztem, hogy igazából nem tudok szót érteni azzal, akihez mentem. Azután elkezdtem imádkozni. Elkezdtem kiáltani az Istenhez és azt mondtam: „Úr Jézus, te vagy a fájdalmak férfia és a betegség ismerője, te Úr vagy, te itt is úr vagy. Kérlek téged, hogy jöjj ide.” És nagyon érdekes dolog történt, kitisztult ennek az embernek a tekintete, és lehetett vele beszélni, és el lehetett neki mondani az evangéliumot. De addig, amíg nem kiáltottam Jézushoz, ott minden volt, csak tehetetlenség és kétségbe esés.

Imádjuk most azért az Úr Jézust, hogy betegségeinket viselte, fájdalmainkat hordozta. Imádjuk őt azért, mert végig többes számban van szó erről, és a tiedet is hordozza, meg a betegedét is hordozza. Ott van köztetek, ott van jelen, a betegágy mellett, felett. Jelen van az Isten Fia. Adjunk ezért hálát, hogy ő gyógyítóként is ott van. Ebben is óriási helyzet előnyben vagyunk.

Köszönjük ezt meg neki. Folytassuk így az Isten imádását, és imádkozzunk így együtt és magasztaljuk őt, mint gyógyító Istent.

Mike Sámuel:

Folytassuk egy közös vallomással, amit egy ének fejez ki. Ebben az énekben szó van harcainkról, szó van a mi kicsinységünkről, szó van az Ő nagyságáról, az ő hatalmáról. Álljunk fel és imádkozzunk együtt: Tégy engem békeköveteddé!