Dr. Mészáros Kálmán egyházelnök köszönti a találkozó résztvevőit

Elhangzott 2010. október 9, Kecskemét

Tisztelettel és nagy szeretettel köszöntök minden résztvevőt, aki elfogadta a meghívást erre a Baptista egészségügyben dolgozók és segítő foglalkozásúak találkozójára. Nagy öröm ez számomra, hogy megnyithatom ezt a találkozót és üdvözölhetem közösségünk nevében is a résztvevőket. És együtt épülhetünk hitünkben is és egymás tapasztalatai által.

Amikor ide készültünk, én már többször jártam itt, mégis eltévedtem, és segítséget kellett kérnem, talán más is volt így. Egy kicsit el van rejtve ez az épület. De örülök, hogy végül is mindenki idetalált. Esetleg még néhányan keresgetik, hogy hol is van a Szent-Györgyi Albert utca. Nagyon szép neve van egyébként ennek az utcának. Kutatásért kapott Nobel díjat szent-Györgyi Albert nagynevű magyar orvos, aki már a nevével is jelzi azt, hogy jó helyre jöttünk. De ezen a néven nem találjuk a GPS-ben, ugye mások is kipróbálták. De ha azt ütötte be, hogy a Győzelem utcába akar jönni, akkor viszont idetalált. Én azt hiszem mind a kettő utcanév nagyon találó. Egyrészt hogy egy orvosokból, egészségügyi munkásokból álló közösség ebbe az utcába talál. Legfőképpen pedig a győzelem, hitünk nagy győztese és a halál fölötti nagy győzelem kivívója nem más, mint maga az Úr Jézus Krisztus. Akinek a nevében jöttünk össze és akire figyelni szeretnénk. És akitől tanulni szeretnénk. És ahogyan a tanítványok is erőt és hatalmat kaptak arra, hogy hirdessék az evangéliumot és gyógyítsanak, így szeretnénk ezen a délelőttön mi is épülni, sőt egész nap.

Eszembe jutott egy történet a Szentírásból, Lázárnak az esete, aki Jézusnak a barátja volt. És azt olvassuk a Szentírásban, hogy amikor Jézust értesítették, a Főorvost, hogy akit nagyon szeret, és aki a barátja, beteg, akkor egy nagyon meglepő dolgot tapasztalunk Jézusnál. Nem ült be azonnal a mentőbe, hogy azonnal oda száguldjon a beteghez, hanem azt olvassuk a Szentírásban, hogy és még két napig nyugodtan maradt. És a tanítványok elkezdtek csodálkozni rajta, hogy miért volt olyan nyugodt Jézus. Hogy Ő a Főorvos, miért nem rohant azonnal az ő kedves barátjának a betegágyához. És azután később elmondja, hogy már éppen Lázár halálhírét is hallva, hogy örültem, hogy nem voltam ott. Ez még meglepőbb, ez a kijelentése Jézusnak, és azután elmondja, hogy miért. Mert ez az eset és ez a betegség és az én közbelépésem majd hitet fog ébreszteni.

És nekünk, akik különböző területein vagyunk, a betegágy innenső vagy túl oldalán, vagy éppen mi vagyunk a páciens, vagy várjuk az orvosi segítséget és azt gondoljuk, hogy az orvosnak majd sikerülni fog, hisz ez a reménység éltet bennünket. Mégis azt kell látni, hogy akár a betegség, sőtmég a halál is Isten kezében eszköz, hogy hitet ébresszen és közelebb segítsen Istenhez. Mindezek valahogy benne vannak Isten tervében. Ha nagyon fáj is, akár ha mi vagyunk a páciensek, vagy mi vagyunk az orvos, vagy lelki gondozói státuszban , és a barátunkról, vagy házastársunkról vagy családtagunkról van is szó, van ami a mi kezünkben van, és van, ami túl van ezen, ami az Isten kezében van. Ha Isten még a legszomorúbb dolgot is megengedi, még ez is az ő dicsőségét szolgálhatja, ha hitben közelebb jutunk hozzá.

Ezek a gondolatok jutottak eszembe, mert tudom, hogy egy olyan közösség egy olyan testület keresi az útját, Istennek való kapcsolatát, és egymással is, mint kollégák, hogy mit tudunk segíteni, akár hittársaink életében, akár olyanok felé, akik még nincsenek hitben. Vagy olyanokkal kapcsolatban, akik elveszítették a reménységüket, és talán arra készülnek, hogy el kell költözniük ebből a világból, mert mindegyik esettel találkozunk. Mi az, ami a mi dolgunk? Mi az, amit itt a szervezők a mai napnak a témájaként is megjelöltek: „Tegyünk bizonyságot Jézusról, ha kell szavakkal is.” Mert az természetes, hogy tettekkel igen, de időnként a szóra is szükség van. És hogy adassék szó az ajkunkra, nem olyan, amit mi találunk ki, vagy emberi forrásból ered, hanem isteni szó, Istentől kapott üzenet. Ahogyan Jézus is tette, a kétségbeesett, síró rokonság felé (Lázár esetéhez visszatérve).Hogy „Én vagyok a Feltámadás és az Élet, s aki hisz énbennem, ha meghal is él.” És a legreménytelenebb helyzetben is ott van az üzenet, hogy eljön a nap, amikor az Isten Fiának a szavára mindenki elő kell, hogy lépjen. Azokat is, akiket életben talál a szó, de azokat is, akik a koporsóban vannak. Mert övé, Jézusé a győzelem. Ő vívta ki, ő vívta ki a hatalmas győzelmet a halál felett, a mi közös ellenségünkkel szemben, mert legyen orvos, legyen lelki gondozó, közös ellenféllel van dolgunk, a halállal szemben. Ő vívta ki , ő tudja a gyógymódját, ő vívta ki a győzelmet, a kígyó fejére taposott. Ez a mi reménységünk, ez éltet, ez ad munkakedvet, emiatt jöttünk össze és most hozzá fordulunk, hogy mint áldott Orvos, ő jöjjön közénk és adjon tanácsot, mit kell nekünk tenni, és mit kell nekünk mondani, amikor arra kerül a sor. Imádkozni fogunk, hajtsuk meg fejünket.

Teremtő Istenünk, Mennyei Édesatyánk! Hálás szívvel köszönjük Neked, hogy megismerhetővé tetted önmagad. Nemcsak a teremtett világ értelmes vizsgálata révén ismerhető meg a te nagyszerű munkád, hanem legfőképpen Szent Fiadban, az Úr Jézus Krisztusban nyilatkoztattad ki önmagadat. Köszönjük, hogy teljes részvéttel voltál irántunk a szenvedő emberrel kapcsolatban is. És azért küldted Jézust, hogy igazi Vigasztalónk legyen. Igazi Gyógyítónk, aki testünknek és lelkünknek is a gyógyítója. Köszönjük, hogy az ő életét adta értünk, hiszen annyira szeretett. És köszönjük, hogy nemcsak életében, halálában, de feltámadásában és most, mint Közbenjáró, a te országodban is, őhozzá fordulhatunk segítségért. Urunk, mi sokszor tehetetlenek vagyunk, e félelmetes ellenséggel, a halállal szemben, de köszönjük, hogy élő reménységet gyújtottál a szívünkbe Krisztusnak a halálból való feltámadása által. Ez az, ami éltet bennünket és reménységet ad. Ezen a mai napon is kérjük segítségedet a szólásban, a hallgatásban és majd a cselekvésben is. Hallgasd meg könyörgő imádságunkat Atyánk, fiadért, az Úr Jézus Krisztusért, Ámen.

Sok áldást kívánok erre a találkozóra átadom és aszót és meg is köszönöm a kecskeméti gyülekezetnek, hogy  befogadtak minket ebbe a szép kápolnába. Át is adom a szót Mike Sámuelnek, ő a kecskeméti gyülekezet lelkipásztora, ő fog minket a csendes percekben, az áhítat perceiben vezetni.